A módszertanról
Ferenc Viktória, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet kutatási referense vezette azt a kutatást, amely a Kárpát-medencei magyar óvodákra fókuszált, egyúttal a kutatási eredményeket bemutató kerekasztal-beszélgetését is ő moderálta. Felvezetőjében átfogó képet adott a három pilléren álló kutatásról. A demográfiai elem keretében a kutatók felmérték, mennyi magyarként regisztrált gyermek van a külhoni régiókban, mennyi születés várható a következő években, és a magyar óvodáskorúak közül mennyien járnak magyar tannyelvű óvodákba, azaz mekkora a beóvodázási arány településenként. Ezt a kutatási elemet a kutatóintézet külhoni demográfusok (Badis Róbert, Balog Samu Márton és Kiss Tamás, valamint Molnár József) bevonásával valósította meg. A kutatás második eleme azt a kérdést járta körül, hogy mit lehet tenni akkor, ha egy településen van elég gyermek, működik magyar óvoda is, de a szülők mégis mást választanak. Az óvodaválasztás dilemmáiról négy régióban (Erdély, Felvidék, Vajdaság és Kárpátalja) összesen 1977 szülőt kérdeztek meg. A felméréshez a régiós kérdőívezés módszerét választották, amelyet településtípusokhoz igazított reprezentatív minta alapján töltöttek ki a magyar óvodákba járó gyermekek szüleivel. Erdélyben Márton János, Felvidéken Rákóczi Krisztián, Vajdaságban Ágyas Réka, Kárpátalján pedig Ferenc Viktória és Molnár Anita koordinálta a lekérdezést. A harmadik pillért a magyar óvodahálózat vezetőinek megkeresése jelentette, amelyet Vita Emese, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet munkatársa koordinált. Az óvodai felszereltség, menedzsment témakörei mellett, ebben a kérdőívben is rákérdeztek, hogy hogyan látja az óvodavezető, miben rejlik az óvodaválasztás titka.
Demográfiai adatok
A demográfiai rész összefoglalására a kerekasztal-beszélgetés során Rákóczi Krisztián vállalkozott, akitől megtudtuk, hogy a 2011-es népszámlálás népességcsökkenést mutató eredményei változóban vannak. Úgy fogalmazott, hogy a népességfogyás trendje csökkenni kezdett minden régióban. Ezen belül a székelyföldi Hargita és Kovászna megye mutatja a legpozitívabb változásokat. Szerinte a Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Program célja reálisan elérhető, tehát hozhatják a 60 ezres beiratkozási számot 2020-ra, ahogy azt Grezsa István, miniszteri biztos említette megnyitó beszédében. Megemlítette, hogy a kutatás ezen szakaszában szembesültek a kutatók azzal, hogy a statisztikai kimutatások nem minden esetben adnak reális képet az adott településen élő potenciális magyar óvodások számáról. Előfordul, hogy egy magyar gyermeket nem magyarként regisztrálnak a népszámláláskor, de vannak ezen kívül nem magyar etnikumú, viszont magyar anyanyelvű gyermekek is, például a vegyes házasságokban. Emellett a magyar anyanyelvű roma gyermekek is jelenthetnek rekrutációs bázist a magyar óvodák számára.
Megállapították, hogy a fentiek tudatában megalapozott cél az óvodák minőségének javítása, a kapacitásbővítés és az óvónők képzése is, amely hosszabb távon a magyar iskolákba való beiratkozást is segítheti.
Régiós eltérések
A kutatás során alapvetően arra az eredményre jutottak, hogy a szülők szerint az óvodai oktatás színvonala a legfontosabb az óvodaválasztás folyamatában. Ez után a nyelvi szempont következik, vagyis az, hogy a gyermek mindent értsen, ami körülötte zajlik. A szülők a biztonságos környezetet nevezték meg még a döntő faktorok között.
Vita Emese (aki az erdélyi kutatás koordinátorát is képviselte e beszélgetésen) elmondta, hogy Erdélyben az óvodapedagógus személye vezette az óvodaválasztási szülői rangsort, azaz, hogy mennyire kedves és szimpatikus az óvónő. Ezt követte az oktatás minősége, majd a magyar tannyelv és végül az óvoda biztonságos környezete, helyszíne. Megemlítette, hogy a tényleges választás lehetősége a megkérdezett szülők 40 %-át érintette. Ez alatt azt kell érteni, hogy ez a csoport nem azért szeretné magyar óvodába járatni a gyermekét, mert csak az van a közelben. Ágyas Réka számolt be arról, hogy a Vajdaságban szintén a kedves és gyermekbarát óvónéni az első számú kritérium a szülők óvodaválasztásában, az óvodában folyó szakmai munka követi ezt, majd a nyelv és az infrastruktúra következik. Ez utóbbi alatt a biztonságosságot és a módszertani segédeszközökkel való felszereltséget kell értenünk.
Általánosságban, minden területen megfigyelhető volt, hogy az óvodaválasztásnál a szülők leginkább a családon belül, közösen hoznak döntést és nem feltétlenül veszik figyelembe a kívülről érkező tanácsokat. A megkérdezettek egyötöde mondta csak, hogy egyedül döntött az óvodáról.
Rákóczi Krisztián beszámolója szerint, Felvidéken megfigyelhető, hogy szükségesnek tartják a szülők, hogy az intézménynek nagy udvara legyen, és ott volt a legerősebb a biztonságos környezet szempontja is. A szülők számára – a Felvidéken, de általánosan is – a legkevésbé az számít, ha például hátrányos helyzetű vagy roma gyermek van az óvodai csoportban. Ferenc Viktória a kárpátaljai tereptapasztalatokat ismertetve, elmondta, hogy csupán ebben a régióban volt arra szükség, hogy a kérdőívet ukrán nyelvre is lefordítsák, mert a magyar óvodákba járók szüleinek egy része ukrán anyanyelvű volt. Ez a tény egyúttal egy fontos megállapítást eredményezett: Kárpátalján a vegyes vagy a homogén többségi családok egy része is a magyar óvodát tartja a legjobbnak.
Akik nem magyar óvodába íratják gyermeküket
A kutatás során a magyar óvodákba járókat kérdezték meg, de egy közvetett kérdéssel szerették volna felmérni, hogy az adatközlők esetleg ismernek-e olyan magyar szülőket a környezetükben, akik nem magyar óvodát választottak gyermekük számára, s ha igen, vajon milyen indíttatásból tették ezt. E kérdés feldolgozásából kiderült, hogy a megkérdezettek 43%-a ismer legalább egy olyan magyar szülőt, aki többségi óvodát választott a gyermeke számára. A legtöbb ilyen esettel a Felvidéken élők találkoztak, a legkevesebbel az erdélyiek. Ez utóbbi régióban is a kérdőív kitöltőinek egyharmada ismer olyan magyar szülőket, akik román oviba járatják gyermeküket. Ennek legfőbb oka pedig szerintük az, hogy később román iskolába akarják járatni a gyermeket, és így egyszerűbbnek gondolják boldogulását.
A Vajdaságban a szülők saját negatív tapasztalata volt megfigyelhető, sokan ugyanis abban látják a többségi intézményválasztás legfőbb okát, hogy a szülők generációja nehezen boldogult az államnyelv hiányos ismerete miatt, és nem szeretnék ennek kitenni gyermeküket is. Egy korábban végzett, interjús kutatás során megszólaló szülőt idézve elhangzott: „Szerbiában a szerb nyelv a legfontosabb” –, amely állítás látványosan indokolja a szülők választását.
Az iskolaválasztásról
A felmérés az óvoda-iskola közötti fontos (tannyelvi) átmenet kérdésére is kitért. A megkérdezett szülők 43%-ának van iskoláskorú gyermeke is, akik nagyrészt (89%-ban) magyar tannyelvű iskolába járnak. Az idősebb gyermekek között a magyar iskolaválasztás aránya Vajdaságban (98%) és Erdélyben (97%) a legmagasabb. Felvidéken ez az arány 91%, Kárpátalján pedig 78%.
A jelenleg magyar óvodába járó gyerekek szüleinek 91%-a magyar iskolába szeretné beíratni a gyermeket, míg 5% választaná gyermeke számára az államnyelvű iskolát. Utóbbi aránya Felvidéken (9%) és Kárpátalján (9%) a legmagasabb. 5% körül van azok aránya, akik még nem döntötték el ezt a kérdést, ezen belül Kárpátalján a legmagasabb a bizonytalanság ebben a kérdésben (7,7%).
Az iskolaválasztásban közrejátszó szempontok közül – hasonlóan az óvodaválasztáshoz – a legfontosabb a pedagógiai munka minősége, a biztonságos környezet, és hogy a gyerek mindent megértsen. Erdélyben legfontosabbnak a magas pedagógusi teljesítményt és a jó presztízzsel rendelkező iskolát tartják. Vajdaságban az első szempont a magyar tannyelv, második a minőségi oktatás, harmadik helyen pedig a speciális szakemberek megléte szerepel. Sok magyar gyermek küzd tanulási nehézségekkel, így a logopédusok, pszichológus iskolai jelenléte roppant fontos a térségben. Felvidéken az infrastrukturális szempont a legfőbb.
Összességében a szülők szerint a gyermekek későbbi boldogulásánál a legfontosabb nyelvi készsége sorrendje a következő: a magyar nyelv ismerete az első, amit az államnyelv, és harmadik helyen az angol nyelv követ. Ezen nyelvek oktatását továbbra is a magyar tannyelvű intézményeken belül, az adott korosztálynak megfelelő módszerrel szükséges oktatni.
Elégedettség a külhoni magyar óvodákkal
Erdélyben átlagosan öt és fél órát töltenek a gyermekek az óvodában, mert sok szülő nem tudja máshogy megoldani a gyerek felügyeletét. Fontos tehát, hogy napközis programmal is rendelkezzen a választandó intézmény, amiből leginkább a falusi településeken van egyelőre hiány. Erdélyben tízfokú skálán 8,95-re értékelték a szülők az intézményt, ahova a gyermekük jár, tehát elégedettnek mondhatók. Az óvónőkkel és a magyar oviba járó gyermekek magyar nyelv használatával is nagyon elégedettek voltak. A kutatásból kiderült, hogy hiányosságok leginkább az óvoda épületével, udvarával, annak állapotával kapcsolatban tapasztalhatók, itt lehet javítani a szülők elégedettségén. Hasonlóan alakultak a vajdasági vélemények is: a pedagógiai munkát nagyra értékelik a szülők, viszont az infrastruktúrával nincsenek teljesen megelégedve. Összességében a már említett tízfokú skálán 8,66-es átlagos a szülők elégedettsége. Felvidéken a jó állapotú, nagy udvarral rendelkező óvodát tartották ideálisnak. A négy régióból itt voltak a legelégedettebbek a szülők az ovik színvonalával (8,97). Kárpátalján az elégedettség 8,59-es értéket ért el, ami a többi területhez képest a legalacsonyabb, de természetesen így is a tízfokú skála pozitív tartományába esik. Kiderült még, hogy a szülők közepesen elégedettek az óvodák és szülők közös programjaival, tehát itt is lenne még olyan terület, amit érdemes fejleszteni.
A magyar nevelési nyelvű intézményeket célzó kutatási rész kapcsán megtudtuk, hogy az online megkeresésnek hat régióban (Erdély, Felvidék, Vajdaság, Kárpátalja, Horvátország és Szlovénia) az intézmények 46%-a, vagyis 734 óvoda tett eleget, ami az online lekérdezések tekintetében nem számít rossz eredménynek, de óvatosan kell bánnunk az adatokkal értelmezésével, hiszen azok a kérdőívre válaszolók véleményét tükrözik elsősorban.
A kutatásból kiderül, hogy az intézményvezető pedagógusok kritikusabbak, mint a szülők, ők általánosságban csak a 6-os érték körülire értékelték az óvodák állapotát a tízfokú skálán. A személyi állománnyal, a gyermekek fejlődésével a vezetők szinte teljes mértékben elégedettek, de az infrastrukturális adottságokkal már kevésbé. Az is kiderült, hogy az óvodavezetők szerint a pedagógusok felkészültsége, a biztonságos környezet, az udvar és az anyanyelvi oktatás képezi a szülők óvodaválasztásának alapját. Tehát hasonlóan látják a helyzetet, mint a szülők. Egyes óvodákban (leginkább a városi, nagyobb, napközivel rendelkezőkben) előfordul többszörös túljelentkezés is, így elmondható, hogy kapacitásbővítés szükséges. A legtöbb túljelentkezésről Kárpátalján és Felvidéken számoltak be az óvodák.